A lovastorna legegyszerűbben úgy jellemezhető, mint „gimnasztika lóháton”. Bár ma már elismert nemzetközi sportág, de egy korai nevelési metódusból fejlesztették ki: így szoktatták az újonc lovasokat a ló mozgásához, és így nevelték beléjük az egyensúly és magabiztosság érzetét.

A lovastorna jó állóképesség fejlesztő és nyújtó gyakorlatokkal szolgál, ahogy magabiztosságot is ad a lóháton.

A voltizsálás az egyesületben két úton haladhat: az egyik a versenysport, a másik a tömegsport, aminek célja a lóhoz és ezen keresztül a lovassporthoz juttatás.

A lovagláshoz viszonyítva olcsóbb voltizsálás olyan gyerekeknek és fiataloknak is lehetővé teszi a lóhoz jutást, akiknek kisebb jövedelmű szülei vannak. A voltizsálás összetett mozgáslehetőségei csaknem az ember minden testtáját igénybe veszik, a növekedés időszakában sokféle ingerrel hatnak rá.

A lovaglással ellentétben, a voltizsálónak nem kell a lovon segítségeket adnia, ez a futószárvezető feladata. A lovas nincs üléshelyzetbe rögzítve, hanem mindenféle testhelyzetben tanulhatja a ló mozgását. A lóval való közvetlen kapcsolat megtapasztalása nevelő, gyógyító hatású is lehet.

Itt nincs általános érvényű korhatár. A kezdet számára nem az életkor, hanem a magasság a mértékadó, összefüggésben a rendelkezésre álló ló magasságával. Ennek ellenére, a fizikai és szellemi érettségre való tekintettel, a hat éves alsó korhatár ajánlott.

A tömegsportként végzett lovastorna mind a már lovaglóknak, mind a teljesen kezdőknek jó lehetőséget nyújt a korrekcióra, illetve az alapozásra. Ugyanakkor lehetőséget nyújt arra is, hogy közösség előtt bemutassák tudásukat és látványos, remek szórakozást nyújtó programmal színesítsék a rendezvényeket.